Bevezető
Intenzív tervezési időszakot élünk.Vezetőkkel és vezetői csapatokkal dolgozom stratégiaalkotáson, újratervezésen, stratégiai kihívásokon és célkitűzéseken és legfőképp azon, hogyan lehet biztosítani, hogy a megalkotott stratégiák valóban meg is valósuljanak, és a kitűzött célok teljesüljenek.
Van, akinek van szabadsága saját stratégiát kialakítani.Mások globális központból kapják az irányvonalakat, és az a feladatuk, hogy végrehajtsák azokat.
Mégis egy nagyon erős mintázat rajzolódik ki: mindenki küzd a megvalósítással és nem, elsősorban nem a külső körülmények miatt. A legtöbb szervezet saját maga végzi ki a stratégiáját, apró vagy néha kevésbé apró mindennapi késszúrásokkal.
Erről a jelenségről Agatha Christie Gyilkosság az Orient expresszen című regénye jut eszembe, ahol minden szereplő egyszer döf az áldozatba, míg az végül elvérzik.
Az eredmény nemcsak az, hogy a stratégiai célok nem teljesülnek, és a végrehajtás elmarad.A szervezetek közben az embereket is elkezdik elveszíteni.
Negatív élmények és érzések válnak állandóvá:
- Káosz
- A folyamatos újrakezdések és változó irányok okozta frusztráció
- Kontroll és stabilitás hiánya
- Az érzés, hogy semmit sem tudunk igazán lezárni és megünnepelni
- A sikerélmény hiánya
- A motiváció, kreativitás és teljesítmény csökken, miközben a kiégés és az apátia nőA minta ijesztően egybevág.
Ez inspirált arra, hogy összegyűjtsem a stratégia megvalósításának 7 visszatérő "főbűnét" vagy ha úgy tetszik, azt a 7 leggyakoribb késszúrást, amellyel a szervezetek lassan kivéreztetik a saját stratégiájukat. A következő hét hétben ezeket veszem sorra, egyenként. Természetesen megoldásfókusszal.
A lista nem a teljességre törekszik. A célom, hogy azokat a mintázatokat bemutassam, amelyekkel mostanában a leggyakrabban találkozom.
Kövesd a sorozatot, ha szeretnéd felismerni, mi az, ami nálatok is megvan, és aláássa a stratégiát. Hátha tudom ezek elkerülését valamelyest segíteni.
Hamarosan érkezik az első "késszúrás", de szívesen olvasnék a Ti tapasztalataitokról is.