en-Hasznos határkijelölési technikák önmagunk védelme érdekében

23/08/2021

Hiszek abban, hogy mindenki saját maga is felelős önmaga védelméért. Hiszek abban, hogy meg kell tanulnunk magunkra vigyázni: amire hatással vagyunk, amit kontrollálni tudunk, azon a keretrendszeren belül tegyünk meg mindent magunkért, nyilván úgy, hogy közben másnak ne ártsunk. Ennek egyik jól bevált módja a határaink kijelölése és megtartása.

A mentális és fizikális védelmünk érdekében, a kiégés megelőzésében is nagyon hasznos fegyver, ha megtanuljuk meghúzni és megtartani az egészséges határainkat. Ha szükséges, tudnunk kell nemet mondani a kollégáknak, vezetőnknek, más üzleti területek felől érkező egyre tornyosuló elvárásoknak, igényeknek, ügyfeleknek, és ami, talán a legnehezebb: magunknak. Tudnunk kell kiállni prioritásaink, értékrendünk mellett, megvédeni a határainkat ilyen módon is. Tudatnunk és tudatosítanunk, mi fér bele nekünk.

Na de milyen technikák is vannak erre? Nyilván sokféle, hiszen helyzet-, személyiség-, tudatosság és gyakorlottság függő is, mi válik éppen be. 

Álljon itt most néhány, amit akár már ma el lehet kezdeni alkalmazni egyéni, csapat és szervezeti szinten is:

1. Kezdjük magunknál: határozzuk meg magunknak, hol vannak a határaink!

És azokhoz tartsuk is magunkat. Ez a legnehezebb.

Ismerjük meg magunkat, hol vannak a határaink, amiket nem hághatunk át, és amiket nem engedünk másnak áthágni.

Írjuk le (!) magunknak, akár mint egy stratégiát, rajzoljuk le, véssük a naptárunkba. Kinek mi jön be.

pl. Hány órát dolgozunk naponta? Mikor és mennyi saját időre van szükségünk a munkanap elején/végén? Hazaérkezés után dolgozunk-e még, ha igen, mennyit? Hétvégén nem dolgozunk. Heti 3-szor minimum sportolunk. Mindig ebédelünk. Mik azok az alapértékek, amelyek számunkra fontosak, és nem engedünk belőle stb.

Érdemes kis lépésenként a szokásokat kialakítani. Amit tudunk kommunikáljuk proaktívan és asszertíven, ha lehet az belépés, projektkezdés, együttműködés stb. első napjától.

Ez az iránytű mindig legyen a szemünk előtt, hogy ne veszítsük el az irányt. Ha úgy érezzük, túllépnénk vagy más túllépné a határunkat, akkor kell tudni jól használni a határvédelmünket. És ez nem feltétlenül jelent totális visszautasítást- lehet egy későbbi igen is.

2. Ne azonnal mondjunk igent (és nemet se)!

Kérjünk kis időt a válaszra, hogy végig tudjuk gondolni. Számos szempontunk lehet, mindenkinél más. Pl.: a mi feladatunk-e, meg kell-e csinálni, meg szeretném-e csinálni? Nekünk/szervezetünknek/csapatunknak mennyire fontos, hol áll a prioritáslistán? Szívesség belefér-e nekünk most? Milyen célunkat tudja támogatni? Most be tudjuk-e vállalni vagy éppen milyen feltételekkel / mi árán tudjuk bevállalni. Belefér-e az értékrendünkbe?

3. Felajánlhatunk kompromisszumos megoldást

Például: mikor tudjuk elvállalni később; egy részét meg tudjuk csinálni, a másik részét csinálja meg más (akár ajánlhatunk is valakit); most bele tudunk vágni, de ez azzal jár, hogy a másik projekt később, ekkor vagy ekkor tud indulni, vagy éppen el kell elengedni, mert változtak a prioritások és így tovább.

4. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!

Fontos tudatosítani: a saját határaink védelme a mi feladatunk, a határvédelmi izmainkat pedig edzeni kell.

Fokozatosan kell felépíteni az edzésprogramot, sokat gyakorolni. Sokszor nem árt egy jó edző, szövetséges, akivel összerakhatjuk az edzésprogramot, akivel gyakorolhatunk, aki támogat, többre sarkall és ott van nekünk, ha szükségünk van rá.

A határaink védelme nem öncélú nemet jelent, hanem a saját egészséges határaink figyelembevételével döntünk, mit vállalunk be, milyen feltételekkel, mikor. Ha ezt nem tudjuk megtanulni, az mentálisan és fizikálisan is megterhelő számunkra. Legrosszabb esetben a testünk parancsol majd megálljt, az egészségünk fog rámenni.   

Te tudod hol vannak a határaid? Kezdj neki egy tudatosabb életnek még ma!